Pirézföld

Ékszerek

Vásároljon kedvére

Ételek

Hírek

Pirézia 2016-os
évértékelése

Az elnök asszony másfél órás beszédében kiemelte, hogy Pirézföld 2016-ban is nagy utat tett meg – a szó átvitt és konkrét értelmében is. Lebegő országunk a tavalyi esztendőben összesen csaknem 34 000 kilométert sodródott a bolygó fölött – Grönlandtól a Tűzföldig szinte valamennyi kontinens fölött eltöltöttünk hosszabb-rövidebb időt. A szerencsének köszönhető, hogy a tavalyi évben nem sodródtunk az Antarktisz fölé – idősebb polgártársaink még élénken emlékezhetnek az 1952-es év megpróbáltatásaira, amikor a különlegesen szerencsétlen körülmények összejátszásának köszönhetően négy és fél hónapot töltöttünk a sarkvidéken, s csupán az ország kiapadhatatlan forszérc-készleteinek köszönhettük, hogy mindvégig győztük fűtőanyaggal. Mathao asszony utalt rá, hogy tudósaink és mérnökeink továbbra is megfeszített erőkkel dolgoznak azon a gigantikus horgonyrendszeren, amelynek üzembe helyezésével végre megszűnhetne az ország kiszolgáltatottsága, s megtalálhatnánk azt a helyet, amely a világ legkellemesebb országává tehetné Pirézföldet. A rendszer immár a végső kísérleti fázisban van: 2020-ban várhatóan eljuthatunk oda, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk az évszázadok óta tartó vándorlásnak, s megvessük a lábunkat – például a rendkívül kellemes klímájú Karib-térség fölött. A sikeres diplomáciai tárgyalásoknak köszönhetően úgy tűnik, az érintett államoknak semmifajta kifogásuk nem lenne Pirézföld légterületi elhelyezkedésével szemben – a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok felvirágzása számukra nagyon is kívánatosnak tűnik.
A piréz gazdaság 2016-ban is képes volt az előrelépésre: további, teljesen automatizált bányákat nyitottak meg a Piréz-mélyföldön, a meglévőkben pedig szinte valamennyi nyersanyag kitermelése jelentősen nőtt. Nem véletlenül: a fokozódó export-igények mellett a hazai ipar is dinamikusan fejlődött – a kettős tömegű lendkerekek iránti kereslet további bővítésre és fejlesztésre sarkallta a szektort. A gazdasági növekedés össz-egészében 9 százalékos – s ezzel Pirézföld a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságai közé lépett. „Nem szabad, hogy sikereink elvakítsanak minket: további fejlődésünk záloga a szerénység. Továbbra is álljon távol tőlünk az öntömjénezés, a kivagyiság – láthattuk elégszer, hová vezetett ez azoknál az államoknál, amik azóta már mélyre süllyedtek.” – jelentette ki Raves Mathao.
Munkanélküliségről Pirézföld esetében nem beszélhetünk: mint közismert, az országban az 1900-as évek kezdetétől fogva csupán a „kedvtelési” munka dívik – vagyis csupán azok dolgoznak, akik szívesen, önként foglalkoznak valamilyen tevékenységgel. „Az emberi természettől merőben idegen a kötelezően végzendő munka!” – mondta ki az egyik, azóta is alappillérnek számító mondatot még 1909-ben Gorbon Maul asszony, akinek bölcsességei mind a mai napig világítótoronyként jelzik az előttünk álló utat. Országunk természeti adottságai, mérhetetlen gazdagsága, népünk tehetsége, továbbá a kormányzó erők bölcsessége és becsületessége szerencsére lehetővé tették, teszik, s mindig is tenni fogják azt, hogy minden piréznek állampolgári joga legyen az élethosszon át folyósítható fizetés – ami jelenleg 3500 piréz mahur (PM), azaz 7000 USD. Aki dolgozni akar, annak természetesen 2017-ben is lehetősége lesz kipróbálnia magát bármely választott munkakörben. A kedvtelési céllal dolgozó piréz polgártársak aránya 2016-ban 10 százalék volt, 2017-ben várhatóan 2-3 százalékkal erősödik majd ez a réteg – elmondhatjuk, hogy úgyszólván sikk lett dolgozni, szakértők szerint e trend az elkövetkező években akár 20 százalékig is növelheti a dolgozók arányát. Aki termelő munkát végez, az természetesen az alapjövedelemnél lényegesen magasabb bérezésre számíthat.
Pirézföld 2016-ban is a béke szigete volt, s ezen a jövőben sem kíván változtatni. „Pirézföld barátságos hely, kész bárkit befogadni, aki békés szándékkal érkezik. Megingathatatlanok vagyunk szövetségeseinkkel, és továbbra sem ellenségeskedünk senkivel – ám ha valaki ártani akar népünknek, vagy szabadságunkra tör, függetlenségünket veszélyezteti, azzal szemben készek és képesek vagyunk bármikor megvédeni magunkat.” – fogalmazta meg tömören a piréz államfilozófiát Raves Mathao asszony.

Ott még az
ünnep is más

Pirézföld, sok más mellett, a naptár vonatkozásában is különbözik más országoktól. A különleges országban egy „hét” igazából tizennégy napot tesz ki – azaz például a nemrégiben a Corner Caféban nagy sikerrel megrendezett Piréz ételek hete a piréz naptár szerinti hetet jelölt – a gasztroesemény december 5-18. között zajlott. A piréz év tehát, csak hogy mindenki számára világossá tegyük, huszonhat „hétre”, tizenhárom hónapra oszlik. Honár, Fur, Machos, Arillo, Mayna, Juno, Jula, Ustus, Epto, Toblera, Nova, Decco és Finusz a tizenhárom piréz hónap. Így minden év 364 napból áll, a piréz szilveszter pedig teljesen külön intézmény, lényegében egy egynapos hónapnak tekinthető. A rendszernek köszönhetően egyszerű, kiszámítható naptár a pirézeké, hiszen például minden hónap hétfővel (harmon) kezdődik; tudható, hogy harmadika mindig szerda (sored), és így tovább... Nem mellékes hozadéka/könnyebbsége a piréz naptár használatának, hogy a „mozgó” ünnepek végre beállhatnak egy időpontra, örökre. Különös, de igaz, és nem árt tudnunk: az újkori piréz naptár alapelveit épp egy magyar, mi több, dunaújvárosi feltaláló, Kőszegi Jenő fektette le, még az 1990-es évek végén. És ha már a piréz szilvesztert említettük: az esetleg Pirézföldre készülők jó, ha tisztában vannak vele, hogy bár az országban az alkoholfogyasztás kismértékben még járművezetés közben is bocsánatos bűnnek számít, Szilveszter napján teljes, ráadásul roppant szigorúan ellenőrzött és nagyon keményen szankcionált alkoholtilalom él a piréz területeken. Az évezredes piréz hagyományok szerint tiszta fejjel és tudattal kell átlépni a következő esztendőbe, ezért van épp az év utolsó napján teljes szesztilalom, mely kiterjed a magánlakásokra is. Számos szempontból érdekes ugyanakkor a piréz karácsony: finusz 23-27. között gyakorlatilag az ország teljes lakossága vízre száll, s a tavakon-folyókon tölti az ünnepeket. A szárazföldön tartózkodás ebben az időszakban egyáltalán nem ajánlott, kifejezetten rossz ómen, s kedvezőtlen történéseket hoz az érintett és tágabb környezete számára egyaránt. Mint közismert, az uralkodó államvallás, vagyis a pastafariánus hit szerint a világot a Repülő Spagettiszörny teremtette meg, mégpedig azt követően, hogy hosszabb időn át keményen ivott – a hit követői szerint ez meg is látszik a világon... A mennyországban a pastafariánusok szerint sörvulkánok, továbbá sztriptíztáncosnő-gyárak találhatók – érdekes, hogy a mennyországhoz nagyban hasonlít a pokol, azzal az aprónak tűnhető különbséggel, hogy ott a vulkánokból kilövellő sör nem csak langyos, de állott is, a táncosnők pedig különféle, nem túl kellemes kihatású betegségekben szenvednek... A piréz karácsony az elmélyedés és az emlékezés ünnepe is – márpedig a pirézek ősei a pastafari vallás kalózok voltak. Fontos tudni, hogy például a globális felmelegedés, a földrengések, hurrikánok, és más természeti katasztrófák mind közvetlen hatásai a kalózok kiszorulásának a világhatalomból, egészen az 1800-as évektől kezdve. Lényegében mindezek miatt van hát, hogy Pirézföld teljes lakossága hajókon, dereglyéken, csónakokon, gumimatracokon, avagy a legnépszerűbb strandokon tölti a karácsonyi ünnepeket. A nők a karácsonyi ünnepek során a szokásosnál is több fantasztikus piréz ékszert viselnek: a férfiak viszont a vallási szertartásokhoz amúgy is nélkülözhetetlen kalózjelmezben járnak-kelnek az úszó alkalmatosságokon. A világ más tájain szokásos megajándékozás itt ismeretlen, azaz mégsem – csupán különleges rituálévá módosult az évszázadok során: a piréz rokonok, barátok, jó ismerősök „kirabolják” egymást, azaz az előre magukhoz vett ajándékokat szertartásos kis játék keretében szedik el egymástól, hatalmas móka, aki egyszer átélte, nem feledheti. Az országban karácsony idején minden hivatal, kereskedelmi egység zárva tart – ebben az időszakban pirézeket szárazföldi programra hívni kifejezett udvariatlanságnak számít, tartózkodjunk tőle.

Zajlik a Piréz
ételek hete

A PirPress helyszíni tudósítója jelenti
Megkezdődött, s immár három napja nagy sikerrel zajlik a Piréz ételek hete elnevezésű gasztronómiai/kulturális rendezvény. Az eseményt, mellesleg nem is először, Dunaújvárosban, a város központi vendéglátó centrumában, a Corner Caféban rendezik meg, helyi időszámítás szerint december 5-18. között. Érdekes volt szembesülni vele, milyen sok vendégnek szúrt szemet, hogy a jelzett időszak nem is egy, hanem két hetet ölel fel – már ha a Magyarországon, illetve a világ nagy részén elfogadott időegységek szerint nézzük a dolgot.
Pirézföld, szeretett hazánk természetesen e téren is különbözik másoktól. Nálunk, mint ezt itt tartózkodásom alatt igyekszem mindenki számára világossá tenni, egy „hét” igazából tizennégy napot tesz ki – azaz a Piréz ételek hete a mi naptárunk szerinti hetet jelöl. A piréz év tehát, csak hogy világossá tegyük, huszonhat „hétre”, tizenhárom hónapra oszlik. Honár, Fur, Machos, Arillo, Mayna, Juno, Jula, Ustus, Epto, Toblera, Nova, Decco és Finusz a tizenhárom piréz hónap. Így minden év 364 napból áll, a piréz szilveszter pedig teljesen külön intézmény, lényegében egy egynapos hónap. A rendszernek köszönhetően egyszerű, kiszámítható naptár a pirézeké, hiszen például minden hónap hétfővel (harmon) kezdődik; tudható, hogy harmadika az mindig szerda (sored), és így tovább... Nem mellékes hozadéka/könnyebbsége a piréz naptár használatának, hogy a „mozgó” ünnepek végre beállhatnak egy időpontra, örökre. Különös, de igaz, és nem árt tudnunk: az újkori piréz naptár alapelveit épp egy magyar, mi több, dunaújvárosi feltaláló, Kőszegi Jenő fektette le, még az 1990-es évek végén

A kézműves
hagyományok
világa

Csodálatos ékszereink készítését őseink már a római korban mesterien művelték – az ő kifinomult tudásuk, akárcsak a folyton tovább s tovább adott tapasztalat is benne van mai mestereink szemet gyönyörködtető munkáiban. Nem csoda, hogy a világ legbefolyásosabb ékszerkereskedői, aukciósházai valóságos kiváltságnak tekintik, ha néhanap piréz ékszerek kerülnek birtokukba. Pirézföld legfontosabb gazdasági partnere hagyományosan Magyarország: aligha véletlen tehát, hogy a Corner ékszerüzletek kínálatában mindig megtalálhatók a legpompásabb piréz darabok. Büszkeségünkre szolgál, s persze példaszerűen működő nemzetgazdaságunk szempontjából sem elhanyagolható hasznot hoz az a jelentékeny exportmennyiség, amelyet ékszergyártásunk csúcstermékeiből Magyarországra juttatunk. A szokásos arany és ezüst alapanyagok mellett ezek az ékszerek tartalmaznak olyan különleges, csak Pirézföldön található ásványokat, féldrágaköveket is, mint például az alakravin, eorit, fullagit, a lorit, vagy épp a prisztor.

A Dunaújvárosi
Hírlapban is

Nagy örömünkre szolgál, hogy már a Dunaújvárosi Hírlap is tudomást szerzett Piréziáról. November 30-án kiadott számában a Hallottak már Pirezföldről? című cikkén keresztül ismerteti meg Kedves olvasóival a Lebegő világot!
KLIKK

Dec. 8-15.:
Piréz ételek hete

Mint köztudott, szeretett hazánk, Pirézföld kítűnő külkapcsolatokat ápol szinte valamennyi országgal, s ez korántsem a véletlen műve. Köztiszteletnek örvendő miniszterelnökünk, Raves Mothao egyik egyszerűségében is bölcs gondolata így szól: „Azt kapod, amit adsz.” Régóta e vezércsillagnak is nevezhető elv szerint él büszke népünk: mi mindig barátsággal fordulunk mindenkihez – s tudjuk, a pirézek barátsága erős, mint a szikla. Magyarország Pirézföld egyik legrégebbi, s legjelentősebb partnere az élet számos területén: nem kis részben amiatt is, mert jól tudjuk, milyen nyitottak, milyen barátságosak és befogadóak a magyarok, mennyire kedvelik az idegeneket, milyen távol áll habitusuktól az esztelen gyűlölködés, a minden alapot nélkülöző arrogancia, az elhamarkodott ítélkezés és más effajta haszontalanságok.
Örömmel értesíthetjük országunk polgárait, hogy külügyminisztériumunk erőfeszítéseinek hála, ismét jó hírét kelthetjük a méltán világhírű piréz konyhaművészetnek: december 8-15. között számos ínyenc ételünkkel leszünk jelen Magyarország – a mi számunkra feltétlenül – egyik legfontosabb településén, Dunaújvárosban, a Corner Caféban, ahol a Piréz ételek hete címmel járatják csúcsra a gasztrocirkálót. A rendezvény időtartama alatt bárki megkóstolhatja tradicionális finomságainkat – a Suppero grubba konne hemmon, vagyis a Sonkás zöldborsólevestől néhány igazán pompás, a legkényesebb ízlést is kielégítő húsételünkön át egészen a desszertig, ami ezen a héten nem más, mint a Niami konne aftin, a mazza kremmo muutor, vagyis a krémtúrós mázzal bevont áfonyás süteményünk. Aki teheti, látogassa meg a Corner Cafét országunk ünnepi hetén – mi sem természetesebb, mint hogy a pirézeket ez idő alatt különösen szívesen látják. És ne feledje a régi mondást: Nem az útlevél teszi az embert: piréz az, aki annak vallja magát...
Jó étvágyat!

Pirézföldről minden

Lakosainak száma: 24.195.000 (2014, becslés)

Fővárosa: Phi-ruzia, 1.800.000, elővárosokkal együtt 3.174.000 lakos.

Hivatalos nyelve: piréz

Pénzneme: piréz mahur

Természeti viszonyok: Pirézföld elhelyezkedése a világban teljesen egyedülálló, példa nélküli. Az ország nem valamelyik kontinensen terül el, mint az összes többi államalakulat, hanem folyamatosan változtatja helyét, ráadásul nem csupán a kontinensek/tengerek között van mozgásban, hanem magassági elhelyezkedése sem állandó, előfordul, hogy középületeivel, erdeivel, településeivel együtt heteken át lebeg egy helyben, illetve lassú „repülést” végez. A lélegzetelállító jelenséget évtizedek óta kutatják a tudósok – viszonylag csekély eredménnyel, noha a tüzetes vizsgálathoz minden feltétel adott. Maguk a pirézek se nagyon értik egyébként, mitől van ez a különleges státuszuk: az viszont tudott, hogy írott történelmükben a kezdetek kezdetétől említik ezt a csodás lebegést (amun-hoom).

Pirézföldet három nagyobb egységre szokás osztani: a keleti országrész tartalmazza a Piréz-mélyföldet, mely leginkább bányászatáról híresült el, itt nyerik ki, a speciális technikából adódóan még ma is jelentős élőmunkával a piréz energiaszektor alap-üzemanyagát jelentő, kifogyhatatlannak tűnő forsz-ércet, amely sok tekintetben emlékeztet például az uránra, ám mentes mindenfajta kellemetlen mellékhatástól, amennyiben roppant egyszerűen, maradéktalanul és szennyezés nélkül „ég” el, és ad le közben hihetetlen energiát; a középső, sík fertályon épült ki Phi-ruzia és Pirézföld néhány további nagyvárosa; míg az ország nyugati vidéke dombos-hegyes és erdős, felföldi táj képét mutatja. Több kisebb s egy komolyabb röghegység található a fel- és alföldi részek találkozásánál, Meh-sanion tartományban, az ország legmagasabb pontját is itt találjuk, ez az Uomna-pel (3522 m). A középső és a keleti régiók határán számos tó helyezkedik el, az ország legnagyobb állóvize, a Muhel 476 négyzetkilométer kiterjedésű. Legnagyobb folyói a tutajozásra elsőrangúan alkalmas Truff (1422 km), továbbá a belföldi hajó- és óriásgumimatrac-forgalmat lebonyolító, helyenként szűk völgyekben kanyargó Suna (997 km).

Pirézföld éghajlata meghatározhatatlan, mert extrém módon változó: természetesen mindig attól függ, éppen hol helyezkedik el az ország. A lakosok természetesen mindenfajta változást könnyedén viselnek el: az évezredek során egészen rendkívüli alkalmazkodóképességre tettek szert – előfordult már, 1974 telén, hogy az ország alig néhány nap alatt tette meg például a Kamcsatka-Aruba közötti közel 12 ezer kilométeres távolságot, miközben az átlag hőmérséklet közel hatvan Celsius-fokot emelkedett. Az ország átlagos csapadékmennyisége 950 milliméter, 75-80 százaléka ősszel hull le.

Népesség: A lakosság 99.76 százaléka piréz. A pirézföldi élet – elsősorban a már említett „bolygás” támasztotta nehézségek miatt – nem született pirézek számára igen megterhelő. Mindazonáltal jelentős a kínai, az albán és a magyar szórvány is. Más nép hosszú távon nemigen bírja a körülményeket. A lakosság 87 százaléka pastafari vallású, ők a Repülő Spagettiszörnyben hisznek, tésztaszűrőt hordanak a fejükön, és a kalózok leszármazottainak tartják magukat.

Államszervezet: Pirézföld alkotmányos matriarchiátus, azaz a hatalmat nők és családanyák gyakorolják, 1426 óta. Az államelnök igen széles jogkörrel rendelkezik, a szenátust tíz évente választják, mindmáig kétfordulós cserépszavazással – az elsőben abszolút többség szükséges, a másodikban a relatív is elég.

Történelem, politika: Pirézföld területe i. e. 223-tól Prezia néven, rendszerint a római birodalom része volt. Rendszerint, a feljegyzések tanúsága szerint ugyanis időnként már akkor is tovalebegett. Mint közismert, Róma és a Fadus (Pó) völgyét lakó kelta törzsek közötti utolsó nagy háború i. e. 225-223 között zajlott le. Róma ekkor már szövetségben állt egyes kelta törzsekkel, például a cenomanusokkal, de más törzsek – a háború elején a boiok, az insuberek és a vitézi erényekben különösképpen bővelkedő pirézek, illetve a háború végén már csak utóbbiak – makacsul ellenálltak. A háború legnagyobb csatája i. e. 223-ban, valószínűleg a mai Piaeenza (ókori Placentia) közelében zajlott le, és véglegesítette Róma fennhatóságát a Pó-síkságon is. Legvégül a pirézek is kénytelenek voltak megadni magukat a túlerőnek. A csatában győztes G. Flaminius consuit (azonos azzal, aki a Trasumenus-tó melletti csatában életét vesztette) a népgyűlés a senatus akarata ellenére triumphussal tüntette ki. A megmaradt, maroknyi piréz betagozódott a birodalomba, arany- és kézműveskedéssel, kereskedéssel és legfőképpen kalózkodással foglalkoztak: a hol itt, hol ott felbukkanó Pirézföld ez utóbbihoz ideális lakóhelynek bizonyult.

A XIII. században Pirézföldet meghódították az angolok: a pirézek csupán az 1453-1522 között dúló „Nagy Spagettiháborúban” nyerték vissza függetlenségüket. Később megerősödött a polgárság, de néhány évtized múlva visszagyengült: rövid időre ugyan, de a XVI. század végén győzött a földművesek vezette proletárforradalom, 133 dicsőséges nap után azonban betört az országba a kor legfélelmetesebb ármádiája, a Fáraóhadsereg. A fáraók és a mellettük harcoló múmiák szinte mindenkit lemészároltak az 1646-os szardelláki csatában: az a nap, október 2-a mindmáig Pirézföld gyásznapja.

A XIX. század közepén Pirézföld csinos szeletet szakított magának a gyarmatosításból, Afrika jelentős része, továbbá Dél-Amerika szinte teljes egészében piréz felségterület volt. Két napra, igaz, tévedésből, még Franciaországot is elfoglalták, de aztán szóltak nekik, és ők egyetlen puskalövés nélkül kivonultak. Az első és második világháborúból Pirézföld teljes egészében kimaradt: nagy érdemeket szereztek viszont, mert letelepedési lehetőséget biztosítottak minden menekült számára. A lebegő birodalom több mint másfél millió embert fogadott be és mentett meg a biztos haláltól azokban az években. 1957-ben Pirézföld kinyilvánította semlegességét, amit azóta is tart. Tagjai mindazonáltal a Vörösáfonyatermesztő Világszövetségnek és – 2010-2018. között – soros elnökei a Parmezánuniónak.

Gazdaság: Igen fejlett ipari-agrár ország. A bruttó nemzeti termék nagyságát illetően 13. helyen áll a világon (14 200 USD, azaz 7100 PM), ipara – melynek a forsz-ércre alapozott energiaszektor a húzóágazata – a tizedik legmeghatározóbb. Sokan talán csodálkozva olvassák, tamáskodva fogadják ezeket az adatokat: nos, fontos tudni, hogy a közmondásos piréz szerénység nem teszi lehetővé, hogy dicsekedjenek, éppen ezért gazdasági eredményeiket egy rendkívül bonyolult algoritmus alkalmazásával más, úgynevezett „stróman”-államok statisztikáihoz illesztik.

Fő iparágak a bányaipar – a kifogyhatatlannak mondott forszérckészletek mellett jelentős mennyiségű azurákot, krétát, korfut és az ország legjelentősebb exportcikkének számító kettős tömegű lendkerék gyártásához nélkülözhetetlen kamusót rejt a Piréz-mélyföld, mely különlegesen gazdag további ásványokban is.

Jelentősebb mennyiségben bányásszák például az alakravint, bamfordit, culint, demetront, eoritot, fullagitot, grochant, heppiritet, illurt, josvatint, króduszt, loritot, musukrint, nolletet, ozoritot, prisztort, ranitóriumot, sillont, táciumércet, ullont, varázuszt, zomboritot. 2015-ben forszércből 228 millió, krétából 22 millió, korfuból 15.5 millió tonnát bányásztak – további külszíni fejtéssel pedig 94 millió tonna vasércet termeltek ki, amit szinte teljes egészében Pirézföld legjelentősebb kereskedelmi partnere, a dunaújvárosi vasmű vett át.

A nyersanyagokra egyébként fejlett nehézipar épül – igaz, a jelentősebb gyárak időnként le-leszakadnak, amikor a lebegő területek vékonyabb talajára sodródnak el.

A piréz mezőgazdaság az állattenyésztésre épül – őshonos a három méteresre és közel négyszáz kilósra is megnövő piréz mókus, amelyet afrodiziákumként elhíresült farkáért vadásznak. Növénytermesztése elhanyagolható, a naposabb, délkeleti területeken mindössze a tarhonya és a szeletelt ananászkonzerv fejlődik ki.

Pirézföld kereskedelme egyoldalú: a szinte már betegesen rátarti pirézek nem szorulnak rá semmire, és nemzeti gőgjük miatt minden, más országban készített iparcikket silány minőségűnek tartanak. Kizárólag exportjuk jelentős tehát – a már említett kettős tömegű lendkerék mellett (amit kizárólag ők készítenek, a világ összes autógyára számára) a 120 basszusos, hímzett tangóharmonika kivitele igen jelentős, évi 2.3 millió darabot szerelnek össze kézi munkával.

Oktatás, egészségügy, kultúra: Az ország negyvennégy önálló oktatási körzetre oszlik, ezek mindegyike felelős az oktatás minden szintjéért. A tanulás 4-24 év között kötelező és ingyenes. Az egyetemi hallgatók száma rendkívül magas, az ország legjobb felsőfokú intézménye a fővárosban található Kettős Tömegű Lendkerék Állami Népi Egyetem, ahol főleg műszaki szakembereket és operaénekeseket képeznek – legnépszerűbb az összevont szak, amely iránt nemzetközi szinten is kiemelkedő az érdeklődés.

Az egészségügyi ellátás ingyenes és teljes körű, a szakorvosok száma 43 000, a napi munkát végző házisámánoké és törzsi kuruzslóké 28 000. Jelentős (12 000) a televíziós adásban gerincet, szívet, végtagokat operáló, illetve amputáló teleorvosok száma is. 1300 kórház áll a betegek rendelkezésére, az ágyak száma 410 ezer, ám mivel a piréz közgondolkodás – az elhalálozási adatok ismeretében egyébként teljes joggal – az ágyat tartja a legveszélyesebb tartózkodási helynek, a kihasználtság mindössze négy százalékos.

A piréz kultúra rendkívül ősi alapokon nyugszik. Zenekultúrájuk magas fokú, az operairodalom igen gazdag, leghíresebb szerzőjük, Wolfgang Amadeus Mozart, három éve hunyt el. A legnépszerűbb hangszer a piréz triangulum (prezcincin): híres együttesük, a Száztagú Triangulumzenekar bejárta és őrületbe kergette már a világot, folyamatosan turnéznak, eladott lemezeik száma meghaladja a 350 milliót. Legnagyobb sikerük az a tavalyelőtti feldolgozás, amelyben Homonyik Sándor Álmodj királylány című slágerét játszották lemezre. Ez önmagában harmincmilliós példányszámban kelt el. Legnagyobb színházuk a Piréz Nemzeti Kettős Tömegű Lendkerék Színház, ahová 3500 néző fér be, s minden este telt ház mellett játsszák azokat a szappanoperákat, amiket más országokban általában a televízióban sugároznak. Tavalyig hatalmas siker volt például a Szomszédok, de a Kórház a város szélén is tomboló sikert aratott.

Pirézföld filmgyártása nem jelentős: diafilm kategóriában viszont páratlan műalkotások készültek a Pi-Di Studios nevű állami cégnél. A Misi mókus kalandjait és a Futrinka utcát Golden Globe-díjra is jelölték (1968).

Képek